Holdvilágos éjjelen ha felnézel az égre, gondolj egy srác szerető szívére.Ha ő szeret nem fog megcsalni,inkább a szívedért lesz képes meghalni!!!

Nézz ki az ablakon,felhötlen az ég, közben vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok milyen jo volna veled, s én vajon hiányzom e neked?

Szeretnék szeretni,Szerelmet szerezni, Szerelmes szivedet szerelemhez szegezni. Szólj hát szaporán szívemnek szerelme, szerelmes szívedet szeretni szabad e?

Bársonyos reggel köszöntsön téged, gyönyörű álmod még ne érjen véget. A nap simogasson mintha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad!!

Meghalni könnyebb, mint búcsút venni attól, akit szeretünk. Mert a halál egy édes álom, míg a búcsú szívtépő fájdalom!

Az élet angyali keringő,melyet táncolsz sírig, Boldogságod attól függ, kivel táncolod végig.

Van aki könnyen eléri azt, akit szeret, Van aki sír, szenved míg övé lehet. Van, aki hamar tud feledni, És van, aki meghal,mert annyira tud szeretni.

Nem az a hős, aki csókokat nyer, nem az a hős, aki szeretni mer. Hanem az a hős, kinek szíve salyog, Mégis jókedvűen mosolyog.

Ne hidd, hogy feledni foglak, a sors bármerre elvezet, mert emléked bennem él, s a szív pedig nem feled!

Távol vagyok tőled, de szívem ott van nálad érzem, hogy szeretlek vágyom utánad!

Vágyom hogy mehesek, hogy végre veled lehessek, S füledbe súgjam: SZERETLEK!

Szeretnék szeretni, szívből ölelni, Pici szádra csókokat adni. Minden reggel melletted ébredni, S édes csókokkal álmodból kelteni.

Szeretném ha tudnád, szeretlek téged! Szeretném ha tudnád, csak érted élek! Szeretnék a szemedbemélyen belenézni, S elmondani, hogy nem tudok mélküled élni!

Elég volt egy perc hogy megszeresselek, De nem elég egy élet, hogy elfelejtselek!

Kicsi szivem kicsi álma, Te vagy már a szivem párja. Szivem a szerelem lángjától ég, határ a csillagos ég!

A szemem nem lát mást csak téged, a szivem nem dobog másért csak érted! A testem nem kíván mást csak téged, hogy miért van ez? A válasz, mert: SZERETLEK TÉGED!

Csendes éjjel édes álom hamar tova száll, Felébredek kicsi szivem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, Szeretném ha velem lennél, csak velem!

Csöndes éjszaka felkeres egy álom,minden pillanatban teutánad vágyom. Álmodok rólad verseket,meséket,mindig az a vége:szeretlek téged!

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Mit ér ezer szó, mely nem tõled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem.

Mint édes ködbõl elõtûnõ napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

Este, ha kigyúlnak a fénylõ csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát.....